logo.jpg

.

Tiszakécske Szittyózium 2003 élménybeszámoló, oda-vissza egy Joshi tollából.

Július 28, reggeli órák:

Szakadó esőben indult meg a táborra való készülődés, és a bepakolás. Természetesen, hogy semmi ne maradjon otthon, hónapok óta rendszeresen írva volt a ne felejtsd itthon.TXT. Hogy mennyire a helyzet magaslatán van a szervezőség, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a gépem kipakolása után jutott az eszembe ez a szöveges dokumentum, aminek egyetlen példánya a saját gépemen volt csak megtalálható. Kemény és főleg embert próbáló feladat lett volna a szerverre felhelyezni a dokumentumot, mivel akkor talán még hasznát is tudtam volna venni a hónapok óta készülő irománynak. Bizonyos okokból kifolyólag az ereszcsatorna le volt szedve, így kb. 15-20 liter esővizet könyvelhettem el bevételként mindjárt induláskor a ruhámban. Ezen a reggelen azonban nem csillant meg bennem az igényesség hangyányi szikrája sem, így tehát csurom vizesen, és persze kellemes izzadsággal teli légkörben telt el a Budapest-Tiszakécske útvonal. Akik esetleg nem tudják elképzelni eme fílinget, javaslom nekik az Orczi tér és Keleti PU. között közlekedő 24-es villamos szines bőrű szekcióját. A déli órákban való megérkezés természetesen idén is csak hiú ábránd maradt, de az elmúlt évhez képest legalább két órát lefaragtunk a részidőből. Stokival rögtön beültünk a tiszabögi Viki presszóba, a jól bevált törzshelyre. Az időtényező délután egy órás állapotban bírt leledzeni. Még színjózan a csapat, így féljéger és barátja sörpajtás rögtön bekéreckedett a beleimbe. Ekkor 1-re billent az éhség jelző állapot bitem, és betöltöttem egy igazi Kécskeburgert. Ez az a fajta méretű és ízű étel, amitől még jól is lehet lakni. " Megcsörren a telefon, fölveszem ki az? Itt Laysoft beszél....." Hol a kurva anyátokba vagytok? (Az idéző jelek közötti rész a Gangsta Zoli tulajdona, minden jog fenntartva.) Lay úr már a tábor előtt állt kocsijával és be akart jutni. Ez egy órán belül sikerült is, mivel ennyi idő alatt át is vettem a tábort. Kezdetét vehette tehát a 9 napos mámor. Az idei fogadalmam az volt, hogy nem rúgok be addig, amíg a táborban a házimozi rendszert ki nem építjük, és minden a helyére nem kerül. Erre azért volt szükség, mert az elmúlt év fényesen bizonyította azt a tényt, ha első nap nem csinálom meg, akkor képtelen leszek rá később. Eggorék csapata idén is kitűnően működő hálózatot épített ki profi rendszergazdával fűszerezve (Mega köszönet Eggoréknak és Sigmának), illetve az internetet is megoldották a tábor idejére. Az internet is egy plusz volt, amivel a tábor idén elbüszkélkedhetett. (Nna azért még volt más is, és ezt a felvett videó anyagok bizonyítják). Nem volt kispályásnak nevezhető az a történet sem, mikor a közeli ital-nagykereskedelmi KFT (nevét nem említhetem), megjelent egy platós ifával telerakott söröskocsival. Megkérdezték, hogy ide lett -e rendelve sör. Sajnos a 6 hordóból csak hármat hoztak ki, a többi este 9 órakor érkezik. Gyors kalkuláció.... 150 liter 5 órára.... Hmmm.... Elég lesz. Sok éves rutin, és szakmai tapasztalat jegyében 20 perc alatt működőképesre cirkumveniátam a sörcsapot. Nyomás rendben, ital rendben, hőmérséklet rendben. 2 darab lepedőt kénytelen voltam elszedni a táborozóktól, mert nem volt vetítő vászon. Gondoltam ez nem egy ötcsillagos hotel, mi a fasznak nekik lepedő??? Megatenxem száll Ratman felé ezen íráson keresztül a projector-ért, ami nem kis mérékben emelte a tábor ideje alatt a mozinézés színvonalát. Megtaláltam a fél teherautónyi szétverésre szánt PC alkatrészek között azt a kb. 150 darab elrontott írható DVD lemezt, amit arra a szent célra vittem le, hogy az előtérben porrá zúzzuk őket. Másnap reggel jött a legnagyobb spontán történet, amit sajnos nem volt módomban videóra rögzíteni. A tábor tulajdonosa kiküldött egy takarító nőt, akinek az volt a feladata, hogy összetakarítsa az általunk előző este generált összes zúzalékot. Ez olyan szintű lelki sérülést okozott bennem, hogy a kocsmába kellett rohannom és 15-30 (?) fél jégerrel szedálnom magam. Ezért is maradtam le az ominózus felvételről, ahol Ács Miki és Zolcsika megpróbálták a maguk kultúrált(?) módján rábeszélni a takarítónőt, hogy függessze fel a rendrakási tevékenységet. Sokkal hasznosabb lenne neki, ha a takarításért kapott pénzért más munkát végezne... Khmm. Valamikor este kerültem elő ezek után, legalább is azt hiszem. Történetem írását egyébként képtelen vagyok kronológiai sorrenden elkövetni, mivel az egész tábor egy sötét-világosba gyúrt képlékeny massza számomra. Ha igazán nem foglalkoztatna az, hogy a tábori élményeink megismertetése a célom ezzel az írással azon emberek számára, akik még nem voltak lent, akkor kb. így nézne ki a beszámolóm.

MEGÉRKEZTÜNK..........................MEGYÜNK HAZA

Nászutasok jelenlétéről is alkalmam van szót ejteni a beszámolómban. Név szerint Docky és Ágica nemrég esküdtek, és úgy tervezték el, hogy a nászútjuk egy részét a szittyózium táborban töltik el. Mondhatom kitűnő döntés volt. Mivel régi szittyóziumos hallgatók mind a ketten, gondoltam eme nemes eseményt muszáj leszek valami kis csekélységgel emlékezetessé tenni, mint táborvezető, és főleg jó cimbora. Este fél nyolckor hasított bele a kisagyamba a gondolat. Átmásztam a boltig egy kedves kis ajándék kosárért, de mindenképpen szükségét éreztem annak, hogy néhány saját egyértelmű jelentéssel bíró tárgyat becsempésszek a nászutas egységcsomagba. Ezeket fel is sorolnám : súroló kefe (ezt nem kommentezném, egyértelmű), teapor kifejezetten csecsemőknek (erre Ágica közölte, hogy le fog járni a szavatossági ideje mert csak 6 hónapig jó), és a csomag tetejére pedig hagymát és szalonnát tűztem fel, aminek ugyan jelentése nem volt, de a közértben legalább hülyének néztek. Nyolcra minden meg volt szervezve, ami bruttó fél órának tudható be. Ezek után visszasiettem a táborba, és mindenkit beavattam a hirtelen született tervembe, kivéve a nászutasokat. Bár az ifjú pár az elején igencsak széjjel volt csúszva és vissza akartak menni, így kénytelen voltam idő előtt közölni velük, hogy ezt az estét nekik szerveztük. A party szenzációsan sikerült, az ifjú ara is igencsak széttáncolta a topánkáit.

Az idei táborba levittem egy darts gépet, de sajnos kevés sikerrel. Nem igazán játszottak rajta a táborozók, viszont a ping-pong idén is lelkes játékosokra talált. Én személy szerint csak egyszer játszottam rajta hajnal kettő körül, de még 'nemjózanul' (értsd a labdát alig láttam) sem kaptam ki. A tábor közelében van egy szabad strand amit nem idén látogattunk meg először. Be is ültünk egy tetővel fedett, a Tiszára néző helyre, ahol egész véletlenül volt cocktail bár. Mi pont úgy néztünk ki, mint akiknek ez hiányzik. Magyarul már csak pont erre volt szükségünk. Megalakítottuk a Zolcsika, Melák, Joshi triumvirátust, és belecsaptunk az italok közepébe. Addig a többiek bevittek egy ipari méretű napernyőt a Tiszába, valamint egy-két korsó sört. Ezt a spontán kreált alkalmi ivóhelyet 'Gomba presszó' fantázia névre keresztelték. Detox a magassága révén a vízszintmérő megtisztelő címet bitorolta, tehát ha elkezdett levegőért kapkodni akkor a cég telephelyét kissé át kellett helyezni. Késő délután felé hatalmas mennyiségű eső kezdett esni. Mindenki visszahúzódott a Gomba presszóból a cocktail bárba. Ekkor megállapítottam, 'ha itt maradunk akkor is elázom, ha elindulunk akkor is'. Tehát maradtunk. A fentebb említett tirumvirátus 4 kanyart végzett, miszerint 12 cocktail-t harapott be, mire elált az eső. Irány hazafelé effektus, csak szépen lassan, így a világ is rózsaszínűbbnek tűnt.

A tábortól alig 2 perc sétára nyitottak egy 0-24 óráig nyitva tartó vendéglőt, nagyon segítőkész rugalmas személyzettel. Ennek rögtön felmértük a két alapvető pozitív tulajdonságát. Ad egy, nincs záróra. Ad kettő, nem kell autóval sakál részegen visszamenni a táborba. Bár én a Viki presszóból kb. egy hajnali kettő órás távozás után megálltam kocsival ott, és reggel ötkor éreztem meg a tábor hazahívó szavát. Hatig zenét hallgattam, amit mindenki megköszönt mikor délben magamhoz tértem. Ratman keltegetett reggel hétkor, mivel őszerinte ettek a legyek a mozi szobában. Délben pedig azt mondták a velem szembejövők, hogy ne ijedjek meg, mert a kocsimat nem ellopták, csak hátul álltam meg vele, (megjegyezném ezzel teljesen tisztában voltam, csak ránéztek arra az okos fejemre, és kérdés nélkül is válaszoltak), viszont egy olyan helyen, ahol egy résztvevő (Gabriel) közli éjjel kettőkor, hogy be akarták szippantani a csillagok az udvaron, így inkább bejött a biztonságot nyújtó bunkerbe (táborba), teljesen elmegy az ilyen szintű tévedés egy ilyesféle hajnali parkolással kapcsolatban.

Idén végre sikerült lejutni Aurumnak is a táborba, mert mióta Tiszakécskén rendezzük meg, csak max. 20-30 kilómétert kell utaznia. Gondolom nem kell különösebben ecsetelgetnem ki is Aurum... Elég annyi, hogy a régi nagy Amigás parádi tábor 3D látványtervezéssel foglalkozó szakértője, akinek nem egy könyve jelent meg Amigás és PC-s 3D-s szoftverekkel kapcsolatban, saját gondozásban. Péntek este érkezett Aurum, és szomorúan konstatáltam, hogy végleg szakított a szittyózással. Szombatra megbeszéltünk egy laza hőlégballonozást, merthogy ő ezzel foglalkozik immáron jópár éve. Zolcsika józanul (amit én kétlek kissé) egy nagyszerű felszólítással tette közzé a hőlégballonos programot. Délután előállott a ballon, és az esti órákban startolt a tábor területéről. Még szerencse, hogy a tábor mellett található terület sokkal több, mint elég egy hőlégballon elindításához. Zolcsikával együtt segédkeztem az indításban, ami a kezdeti lépésekben egy nagy fordulatszámú benzinmotoros ventillátorral történt. Ez fel is borult annak rendje módja szerint, pedig semmi alkoholt nem fogyasztott. Kissé süppedékely volt a talaj, ez minden. A ventillátor, mikor kellően kigömbölyítette a ballont feleslegessé vált, és beindult a varázslatos hőlégfúvó. (Ennek a gázégőnek a későbbiekben még jelentős szerepe lesz.) Éppen kezdett a ballon megtelni meleg levegővel, amikor egy kellő időben érkező nagyobb széllökés a gázégő hőenergiájának egy részét az arcomba illesztette. A jobb szemöldököm, és hajam egy része amortizálódott le egy kissé. Aurum szerint ez bolhacsípés kategória volt, minden esetre bolhacsípésnek egy kissé büdösre sikeredett. Sajnos videó nem készült az ominózus esetről. Szép felvételek lettek ezáltal a táborról felülnézetben.

A billentyűket megprüttyögtette, és ezáltal történetet formált:

Joshi

The Lágerdrájver